2017. március 30. csütörtök, Zalán
30/267-77-77
62/533-777
Rádió 7
ÉLŐ
16°C
17°C
Tiszta / 16°C
p / 17°C
szo / 16°C
Agrár
Soós Kata | 2016-12-23 10:10:27

Véget ért az idei halászati szezon

Véget ért az idei halászati szezon és a karácsonyi fa alatt van már a magyar ponty. Az elmúlt évben 332,5 millió köbméter vizet használtak fel a halastavak Magyarországon, vízjogi engedélyt 35 600 hektárra adtak ki, amelyből az üzemeltetett halastavak területe 30 000 hektárt ért el. A vizek közelsége, a folyók és a halastavak ma is lakóhely formáló erőt képeznek, amelyet egyik település jobban, míg a másik kevésbé tudja kiaknázni. Azonban a halászat köré itthon és a világviszonylatban is,számos más ágazatot is felépítenek. A vadászat után ma már egyre nagyobb teret hódít magának a természetvédelem s az e köré felépülő turizmushoz kapcsolódvaa sporthorgászat az, amely tömegeket vonz. Európában a több mint 300 000 fős horgászszövetséggel ugyan a másfél milliós olasz és francia szövetség után éppen csak kullogunk, de a lakosságra vetített horgászok számával viszont nem kell szégyenkeznie Magyarországnak. A magyar ember ma is nagyon szereti a halat.

Véget ért az idei halászati szezon

A valamikori Bihar vármegye déli szegletében járunk. Az észak-békési kistérség részét képezi a Rétköz, itt a Partium és a Kissárrét szélén meghúzódva.

Szemközt a nagy tavakkal, ott már a cséffai halastórendszer és rezervátum terül el, amoda a Tisza-fészek, Geszt és azok a kémények már Nagyváradhoz tartoznak. Az ott már Erdély kapuja – mutatja egy nagy halomról nekem Csaba Szilárd, aki itt Biharugrán a halastavak mérnöke. Debrecenben az agráron végeztem, agrármérnök vagyok.Nagy János professzor diákja voltam és egy-két csavar után, néhány kitérőt követően, adódott a lehetőség, hogy idejöjjek Biharugrára. Bár Nyíradonyban él a családom, megszerettem az itteni embereket s a tájat. Itt dolgozom egy debreceni nagy cég ágazatvezetőjeként s egészítjük ki a növénytermesztést és az állattenyésztést ezzel a különleges ágazattal.

Véget ért az idei halászati szezon

- Szilárd! Indulhat a csónak, mehet a háló? – kérdi egy öles, kékszemű ember s a másik már löki is a csónakot a víztükörre, mert a főnök bólintott míg odakaptam a tekintetem a hang irányába.

Véget ért az idei halászati szezon

Van időnk, kapkodni nem kell, mert már halágyon van az idei ponty. Különösebb baj nélkül végig vittük az évet és jó szezont zárunk, szép a hal. Mi, itt Biharugrán, alapvetően extenzív körülmények között, a szakmában csak darabos halnak nevezett pontyot nevelünk. Ez azt jelenti, hogy táp nélkül, csak gabonával, hagyományos trágyázás mellett szép méretes állományt bocsátunk ki s a tavakba az intenzív tartással szemben viszonylag kevés halat helyezünk ki. Az itt nevelt halnak így bőven jut plankton s kényelmesen, megfelelő takarmányozás mellett egy nagyon egészséges, ruganyos, szép rajzolatú, inkább izmosabb tükrös pontyot tudunk nevelni.

A Magyar Országgyűlés 2004-ben nemzeti kinccsé nyilvánította a Biharugrai tükrös pontyot. A nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajtákat magyar őshonos állatoknak tekintjük.

Véget ért az idei halászati szezon

Majdnem százéves szaporítói munka eredménye a Biharugrai tükrös ponty. A halfajta jellemzői: hátpikkely-soros tükrös pikkelyezettség, háta zöldes-barna és szürkés árnyalatú, oldala narancssárga-sárga, hasa sárga-sárgásfehér. Gyakori a halakon az élénk narancssárga Beksits-folt, ami délszláv eredetre utal - elégedettek vele a horgászok, híres a gasztronómiai értéke nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.  A települési önkormányzat több éve felterjesztette, hogy kerüljön be a Békés Megyei Értéktárba is, ami ez év június 9-én meg is történt.A részvénytársaságban az ágazatnak szerepe van, hiszen ebben az évben is olyan takarmányt tudtunk felvenni, amelyet máshova nem lehetett értékesíteni. Ebben az évben például borsót is kaptak a pontyok. Alapvetően azt kell elmondjam, hogy a  halágazat remekül kiegészítette az idei évben is a növénytermesztést. A felesleget, vagy a már piacosnak nem mondható takarmányt nem kellett áron alul odaadnunk, hanem itt fel tudtuk használni.

Eközben lassan összeérnek a hálók s megannyi ember veselkedik nekis a partnak, ide a nagy nyárfák lábához, megkezdik összehúzni hálókat.

- Laasssaaan! Laaassssaaann! – kiált egy másik nagydarab halászember, aki maga is vízben van, hangja úszik a víz felett a ködös párában.

-             Tarsoly Karcsi az – nevet egy fiatal, barátságos,ugrai ember idefent a gáton– Most besegítek én is, de én egyébként a vagyonvédelemért felek, én őrzöm a tavakat.

-             Lajcsi – kiált ide Szilárd – indítsátok az oxigént!

 

A bihari ember, ahogyan Szabó Pál regényeiben megismerhettük, itt él még ma is ezen a tájon. Az év minden hónapjában az itteni ügyes ember megtalálja a számítását. Bár az ipar és a fejlesztések eddig elkerülték a tájat, az idevaló ember a két kezéből, a szorgalmából és az ügyességéből így, vagy úgy, de megél. Nem könnyű, mondja nekem egy idősebb ember, de fogjuk a munkát. Ilyen tájt a halászat van, később megyünk az erdőre fát vágni, de ha nagyobb fagy lenne, indulna a nádvágás. Megy a bozótvágás, vágjuk ilyenkor a gerádját a kerteknek. Egy idő után az is megvastagszik. Kidaraboljuk a vastagját, a bokrokat, kévébe rakjuk. Ha van benne dió, vagy értékesebb gyümölcs, azt meg hagyjuk. Akinek nincs otthon diója, annak is legyen a süteménybe. Ha valaki kijár a határba, a varjú ültette fákról össze tudja magának szedni a kalácsba valót. Takarosan halad a munka. Jobban februárban, márciusban nehezebb, de aztán indulnak a kerti munkák, majd jönnek aztán a tavaszi, nyár eleji munkák is.

- Mindenhez kell itt érteni ezen a tájon – mondja nekem egy nagy bajuszos halász. Fekete gumicsizmájának a magas szárát egy hajtásra letörte, hogy a sok gyaloglástól, járkálástól ne kezdje ki a lábaszárát.

Lassan szorul a hal. Egyre nehezebb húzni a hálót. Amott túloldalt, egy csónakkal forognak a háló körül. Igazgatják, nehogy kiszabaduljon a hal, mert akkor kárba vész a sok munka, oda a mai nap. Óvatosan kell húzni, hogy ne menjen a vízvonal alá! – egészíti ki azért Szilárd. A felesleges munkát kerüli az itteni ember. Mindenben azon van, hogy miként lehet gyorsabban, ügyesebben elvégezni a feladatot. Ma is igaz, ha azt mondják az itteni embernek, ha el kell végezni valamit és utána mehet, nem fog egész nap rajta ülni. Bizony, pláne ha többen vannak, megiramodik a kezük alatt a munka. Ezért van az, hogy, ha innen elkerül valaki, megbecsülikés nehezen eresztik vissza. Hány meg, hány emberrel találkoztam magam is az országba jártomban- keltemben, akiket még mindig emlegettek. Az itteniek ismerik az időjárást, tudják, hol lehet elmenni a határban, hogyan kell jó szerszámot csinálni, hol van jó nyélnek való, lehetőleg vastag egyenes bodza. No, annak most is szeme van!

Most már óvatosan! – szól le az embereknek Csaba Szilárd – Szilágyi Zoli, Tarsoly Kari ti mentek a vízbe! Szeditek a halat! Bugyi Gabri! Te, meg a vejed, adjátok fel a kosarakat! Ti ketten meg viszitek a mérleghez!

- Bogyó bácsi! Maguk mérnek!

- Lajkó! Te meg felmész a kamionra, ott öntitek a halat a tartályba. Az oxigénre ügyeljetek!

- A többi álljon be a láncba és rakjuk, mert ránk esteledik!

Megindul a munka. Lent a két halász válogatja, kézzel szedi a halat. Forrik a víz. A mólóról a két erős zsadányi ember, Bugyi Gabri meg a veje feladják az első kosarakat. Ezt még mindenki figyeli, most még a többi nem dolgozik. A mérleg megnyúlik s bemondják az első adatot, de a főnök szeme is rajta van a számlálón. A kosár aztán elindul a sok ponttyal a kamion felé, kézről kézre, a mérlegről a gátra, onnan a hídon át viszik az emberek, végül Papp Lajcsinál landolnak a halak. Nevet is:

-             Mindig is nagyon szerettem a halat végül csak itt dolgozhatok én is! – örül. Neki is egy álma vált valóra.

Kevesen vannak itt, akik úgy ismerik a járást, mint ő. Mióta itt van, nem húzták meg a tavat egyszer sem – teszi hozzá egy idősebb, amúgy hallgatag ember.

A technika és a fejlesztések miatt ma nagyon kevés emberrel át tudjuk vinni a szezont – tájékoztat Csaba Szilárd. A halnevelésen túl a vagyonvédelemé még a főszerep, ebben az a srác a felelős aki ott fent van a kamionon. Jól végzi a munkáját, de köszönetet kell mondjak a rendőrségnek is, hiszen minden alkalommal, amikor segítségre van szükségünk azonnal és szakszerűen intézkednek. Azonban nagyon fontos a saját és a folyamatos egész éves jelenlét.

Ebben az évben már két éves halat vásároltunk és egy évig hizlaljuk– kanyarodunk vissza a szakmára. Ez azt jelenti, hogy most, hogy vége van a szezonnak, a tavakat teljesen le tudjuk engedni. Ekkor kezdődnek a partvédelmi munkák, amelyben a halászaink, a tógazdák is részt vesznek. Ha olyan sok munka van, akkor a faluból és a környező településekről is tudunk embereket hozni. De szívesen is jönnek, őket várjuk. Az itteni falusi emberek értik a munkát és bizonyos fogásokat csak itt kint, a tavakon lehet ellesni. Egymástól is tanulnak, tanítják a fiatalokat, akik valamilyen okból itthon maradnak.

A halastó hamarosan a vízi madaraké lesz megint. Amoda, már az iszapban, megannyi gém szedeget. Jönnek a vadlibák, az északi vendégek, ez Magyarország egyik legforgalmasabb vonuló és téli pihenőhelye, ami a környezetvédelmen túl sajnos más problémákat is hozott falunak.

Az értékesítéssel itt nincsen gondunk, mert a Sebes-Körösből nagyon jó minőségű vizet kapunk, az extenzív tartástechnológia miatt pedig olyan rajzolatos húsú, izmos pontyot tudunk nevelni, amelyet a vásárló nagyon szívesen fogyaszt. A gazdálkodásunkban nagy lökést adott, hogy ebben az évben a tenyésztéshez szükséges vizet ingyen kaptuk, ezzel sokkal biztonságosabbá tudtuk tenni a gazdálkodásunkat. Ugyan a tavak tervezése során a Corchus testvérek úgy számoltak, hogy gravitációs úton érkezhetne víz a Sebes-Körösből, de a határ és Trianon mást hozott. Romániából hektikusan engednek csak át vizet és emiatt szükségessé vált, hogy szivattyúkkal kell kiemelni a vizet Körösnagyharsánynál.

Véget ért az idei halászati szezon

Az elmúlt évben a közmunka program keretében Körösnagyharsánytól az idevezető Tápláló csatornát lassan teljes egészében kitisztították és az elhanyagolt mederből kivágták a fűzfákat, kicsáklyázták a növényi uszadékot, hínárt, ütemesen érkezik most már a víz. Így megint stabillá, tervezhetővé vált a haltenyésztés. A biztonságos tenyésztési szezon miatt folyamatosan tudunk munkát adni. Van állandó munkaerőnk és nagyon számítunk az idényjellegű munkavállalókra, akik közül a régi és ügyes embereinket vesszük fel minden évben a leghamarabb.

Innen a hal egy része Romániába kerül, főleg Erdélybe szállítunk, de visznek Debrecenbe és más településekre is, hogy a karácsony esti vacsoránál ne hiányozzon.

 

Áldott, békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk!

Forrás: Szilágyi Bay Péter