Valentin-nap másképp: pénzért vett „örömök”
Egy nyolcvanas évekbeli szállóigévé vált mondat szerint a Szovjetunióban nincs szex. De akkor mi a helyzet az „üzletszerű kéjelgéssel”? Prostitúció hivatalosan nem létezett Magyarországon a kommunizmus évtizedei alatt – akárcsak az alkoholizmus vagy drogozás sem –, mégis folyamatosan megjelent a rendőrségi jegyzőkönyvekben, sőt a Nők lapja is rendszeresen beszámolt a „rossz útra tért” lányokról.
Valentin napra időzítve az Emlékpont „Szeressük egymást, gyerekek” címmel középiskolásoknak rendez rendhagyó tanórát a prostitúció és a hatalom ellentmondásos viszonyáról február 14-én, kedden délelőtt 10 órától a hódmezővásárhelyi múzeumban.
Szabóné Sass Szilvia, a közgyűjtemény történésze előadásában a második világháború utáni magyarországi prostitúciótörténetet járja körbe. A kommunista hatalom figyelme a gazdaság és politika területén kívül kiterjedt az élet szinte minden oldalára, így a prostitúcióra is. A szocialista erkölcs ezt a jelenséget egyértelműen elítélte. Ideológiai alapon úgy magyarázta, hogy az a magántulajdon létével szorosan összefonódó jelenség. A kommunizmus az utóbbi megszüntetését tűzte ki célul, márpedig ha ez eltűnik, akkor az üzletszerű kéjelgés elveszíti fő alapkövét, és többé nem lesz rá szükség. A prostitúció magyarországi történetének fontos mérföldköve volt 1950. június 28-a, amikor az összes bordélyházat bezárták. Ettől kezdve ez az „iparág” ugyan hivatalosan megszűnt, de valójában továbbra is nyomon kísérte az egész korszakot.
A prostitúció értelemszerűen rendészeti és egészségügyi kérdésként jelent meg a korszak forrásaiban. A prostituáltakat züllöttnek és deviánsnak ábrázolják a rendőrök, akik azért váltak kurvává, mert nem akartak dolgozni, de fényűzően, luxus körülmények között élni igen. Erre vezethető vissza az „örömlány” kifejezés, habár erre a korabeli szociográfiák mind rácáfolnak. A prostituáltak világát felelevenítő legendás dokumentumfilm, a K1 egyik főszereplője ki is mondja, hogy ő kétszer élvez, egyszer, amikor a „vendég" odaadja a pénzt, másodszor, amikor távozik. Akárcsak a szocialista tömb más országaiban, a prostitúció üzletszerű kéjelgésként bűncselekménynek számított. Leggyakrabban találkahelyeken (szállodákban, IBUSZ-szobákban), taxikban („porcelánfuvar”), de a legzüllöttebbek nyilvános helyeken (pl. Rákóczi-tér környéke) is lebonyolították a nemi aktust – írja egy korabeli jelentés. Alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntették, s csak 1993-ban szüntették meg, mint bűncselekményt.
Valentin-nap alkalmából a szocialista rendszer egyik hivatalosan nem is létező jelenségéről, a prostitúcióról tart rendhagyó tanórát Szabóné Sass Szilvia, az Emlékpont történész-muzeológusa kedden 10 órától a közgyűjtemény előadótermében.
Forrás:
Elek András
közönségkapcsolati munkatárs
Emlékpont
A szarvasi születésű, Esztergomban élő fotográfus Balla András alkotásaiból nyílt tárlat vasárnap az Alföldi Galériában. Dr. Nagy Imre múzeumigazgató magnyitójában rámutatott: a kertépítőként is dolgozó fotóművész a mártélyi fák kérgében is megtalálta a kozmosz dinamizmusát.
Uniós támogatással alapozzák meg a szegedi egyetemen az új oktatási-tudományos programot, mely segítheti a magyar lakosság szájegészségi állapotának javítását. Erről a fogorvoskar nagyszabású nemzetközi tudományos továbbképző konferenciájának keretében számoltak be.
A teátrum megkapta a kiemelt színházaknak járó nemzeti titulust, illetve hamarosan megkezdődik a színház uniós pénzekből történő 400 milliós felújítása.
