2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
30/267-77-77
62/533-777
Rádió 7
ÉLŐ
9°C
10°C
Eső / 9°C
k / 10°C
sze / 9°C
Rádió 7 hírei
Tudósító | 2017-10-10 22:31:52

Ha rálelünk dharmánkra, boldogok leszünk

A kiegyensúlyozott boldog élethez, meg kell találnunk azt az utat, ami nekünk, és csak nekünk van kijelölve. Talán ezoterikusan hangzik, de valójában egyáltalán nem az. Hogy miként találhatunk rá az életfeladatunkra, a dharmánkra, és ez miért is fontos, arról beszélgettünk Heted7 boldogság című magazinunkban Szőke Róbert kommunikációs trénerrel.

Ha rálelünk dharmánkra, boldogok leszünk

A védikus szent iratokban arról olvashatunk, hogy a kiegyensúlyozott társas kapcsolatok mellett négy dologra van még szüksége az embernek a boldogsághoz. Az első: az artha, az anyagi javak, amelyek biztonságot jelentenek, hogy van fedél a fejem fölött, hogy van mit felvennem, sőt még ennél is több, tárgyak, amikre vágyunk, melyektől teljesebb lesz az életünk, például egy új cipő, vagy egy jó motor, tehát minden, ami az anyagi világból szükséges a boldogságunkhoz. A második: a dharma, a magasabb rendű célok, az életfeladat megtalálása. A harmadik: a káma, vagyis az érzéki örömök, de ide nem csak a szexualitás kapcsolódik, hanem mindenféle érzékeinkre ható öröm, akár egy jó somlói galuska, egy számunkra kedves zene, egy kellemes illat stb. A negyedik: a móksa, a szellemi fejlődés, a tanulás, a folyamatos szellemi építkezés. Ha ez mind megvan az életünkben, boldogok leszünk.

Ha bármelyik hiányzik, nem érezzük kereknek, teljesnek az életünket. E négy dolog közül lehetetlen kiválasztani egyet, ami a többi fölött állna. Mind egyenrangú, mind egyformán szükséges. Mi mégis kiválasztottuk a dharmát, hisz talán ezt megtalálni, megélni a legnehezebb.

Ha rálelünk dharmánkra, boldogok leszünk

Az életfeladat megtalálása valójában egy fejlődési folyamat. Gyerekkorban, amikor pályaválasztás előtt állunk nagyon nehéz meghozni a döntést, hogy merre induljunk. 14-18 éves korunkban még olyan keveset tudunk a világról és önmagunkról, és ez a döntés sok esetben olyan nagy, hogy egész hátralévő életünket meghatározhatja. Persze van, ami segíthet, irányt mutathat. A szülők, pedagógusok igyekeznek a gyerekek személyiségének megfelelően megmutatni a lehetőségeket. És itt az első csapda – különösen a szülők részéről, hisz sok szülő elképzel egy pályát a gyermekének, és abba akarja beleerőltetni. De nem biztos, hogy az az élet kényelmes lesz a gyermeknek. Ezért nagyon fontos, hogy tényleg ismerjük a gyermekünket, és tényleg csak a lehetőségeket vázoljuk neki, és a legfontosabb, hogy hagyjuk őt dönteni.

A hindu vallás szerint négy féle lélektípus születik. A szolga lelkek, akik kétkezi munkából élnek – ez teszi őket boldoggá; a kereskedő lelkek; a harcos lelkek, akik a vezető egyéniségek; és a tanító, segítő lelkek. Ez egyszersmind rangsor is, és minél magasabban áll valaki, annál nehezebben találja meg a hivatását, azt a munkát, ahol jól érzi magát. Például a vezetőknek, a harcos lelkeknek előbb meg kell tanulnia megállni a helyét kétkezi munkásként, majd belekóstolnak a kereskedő létbe, mire megtalálják az igazi útjukat.

Ha rálelünk dharmánkra, boldogok leszünk

Vannak eszközök, amik segíthetnek rálelni az életfeladatunkra, megmondják, melyik lélektípusba tartozunk – például az asztrológia, a számmisztika, de akár auránk színe is árulkodó lehet. Azonban ha túl hamar találjuk meg az utunkat, az veszélyeket is rejthet, hisz bár a dharmánk rendben van, az arthánk nincs, tehát az anyagi javakat nem tudjuk megteremteni. A személyiségünk alakulásával együtt, személyes fejlődésünkkel együtt meg fogjuk lelni a saját utunkat, persze nem azonnal: talán csak 30-40 évesen. Az asztrológia, és az egyéb segítő módszerek pedig igazolhatják, hogy jó irányba haladunk.

És honnan tudjuk, hogy jó helyen vagyunk, hogy a dharmánk szerint élünk? Nos, ha jól érezzük magunkat munka közben, ha boldoggá tesz bennünket az, amit napról napra csinálunk, ha nem nézzük a naptárt, és mindegy, hogy hétfő van, vagy csütörtök, esetleg szombat, ha a munkánkban a legjobbra törekszünk, akkor jó úton járunk. Azt mondják három évet kell eltöltenünk egy munkahelyen vagy munkakörben ahhoz, hogy kiderüljön, az nekünk való-e. Ha nem érezzük jól magunkat, akkor lépnünk kell. Sokan ezt nem merik megtenni, pedig tudjuk jól, a fejlődés a komfort zónán túl van. Ha nem merünk elrugaszkodni, sosem tudjuk meg, hogy vannak-e szárnyaink.

Kiskata