2018. február 25. vasárnap, Géza
30/267-77-77
62/533-777
Rádió 7
ÉLŐ
-7°C
-5°C
Tiszta / -7°C
h / -5°C
k / -5°C
Közélet és Művelődés
Soós Kata | 2018-02-08 09:29:49

Gyüdi Sándor pályázata a Szegedi Színházért

Gyüdi Sándor Liszt Ferenc-díjas karmester, a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője 2008 óta a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. Idén ismét indul a vezetői posztért. Az alábbiakban az ő pályázatát olvashatják.

Gyüdi Sándor pályázata a Szegedi Színházért

Részlet a pályázatból –

SZUBJEKTÍV ELŐSZÓ:

1978-ban, egyetemi tanulmányaim megkezdésekor kerültem Szegedre, és egy szép eredményeket elért kamarakórus megalapítása révén azóta, negyven éve vagyok szereplője a szegedi művészeti életnek. Az egyetem befejezése után szegedi működésem folytatása mellett, városi ösztöndíjjal tanultam Budapesten, majd zeneakadémiai diplomám átvételekor, 1988-ban a Szegedi Nemzeti Színház lett az első munkahelyem. Karigazgatóként és operakarmesterként (ezt a működést a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató karmestereként töltött évtizedben is folytatva), illetve az utóbbi tíz évben főigazgatóként ma is itt dolgozom, immár harminc éve.

A Szegedi Városi Színház, majd Szegedi Nemzeti Színház százharmincöt éves története során én vagyok az egyetlen színigazgató, aki két egymást követő pályázaton elnyerte ezt a megtisztelő megbízást. Az utókor által a nagyszínház előcsarnokában látható bronz mellszoborral is megtisztelt Makó Lajost ugyan két évtizeden belül háromszor is kinevezték, ám közben kétszer hiába pályázott mandátumának megújítására. Talán harmadszorra sikerült volna neki a megbízatásának meghosszabbítása, ám lejárta előtt – eddig egyedüliként a hivatalban levő direktorok közül – elragadta a halál. Ekkor a koncessziós jogok vejére, Almássy Endrére szálltak át, aki nyert a következő igazgatói pályázaton, ezzel két egymás utáni periódusban igazgatta a szegedi teátrumot, viszont pályázaton csak a második mandátumát nyerte – az elsőt örökölte.

Leghosszabb ideig egy karmester, a legendás Vaszy Viktor volt szegedi színigazgató, ám abban az időszakban, 1957 és 1969 között nem pályázat döntött a kinevezésekről. Természetesen nem zseniális elődöm, Vaszy Viktor rekordjának megdöntése vezérel, amikor újra megpályázom a színház vezetését. A feladatot ismerem: tapasztalatból tudom, hogy e hatalmas intézmény vezetése feszültségteljes feladat, irgalmatlanul nehéz teher, melynek hordozása kétségtelenül energiákat von el eredeti hivatásomtól, a muzsikától. Megéri-e ezt a küzdelmet vállalnom?

A válasz részben érzelmi természetű: szeretem ezt a színházat, kötődöm hozzá mint első munkahelyemhez, kollégáim baráti közösségéhez. Tisztelem és csodálom sokszínűségét, az értékeket, melyeket a társulat létrehoz. Hivatásom a zene, de a szegedi művészeti élet egységében, a művészeti ágak egymásra utaltságában hiszek.

A színigazgatónak sokféle tudással, tapasztalattal kell rendelkeznie: jogi, gazdasági, műszaki, kommunikációs stb. téren kell tanulnia és jártasságot szereznie. Az elmúlt évtizedekben érdeklődő és szorgalmas tanuló voltam, igyekeztem megismerni azokat a tevékenységeket, melyekkel kapcsolatban döntéseket kellett hoznom. A színigazgató nem zárkózhat a művészet elefántcsonttornyába, ugyanakkor gyakorlati döntéseit a művész hitével és meggyőződésével, az értékteremtés szempontjának előtérbe helyezésével kell meghoznia. Bizonyos tudással és széleskörű tapasztalatokkal felvértezve úgy érzem, hasznára lehetek a Szegedi Nemzeti Színház társulatának, Szeged közönségének.

Addig érdemes a művészi munka mellett az intézményvezetés terhét vállalnom, amíg nem csupán az okoz sikerélményt, ha kezemben a karmesteri pálcával hozok létre jó előadásokat, hanem az is öröm, ha a társulat más művészei, más műfajokban és művészeti ágakban teremtenek értékeket, ha igazi élményt kap a közönség, ha a művészetet kiszolgáló-segítő kollégáim alkalmas munkaeszközökhöz jutnak, ha megélhetésük biztosított.

Motivációm tehát a személyes kötődés és a felelősségérzet. Két elődömet említettem név szerint: a karmester-igazgatóra a városi színházi és zenei élet egységben való felfogása szempontjából hivatkozom, a színész-direktor alábbi gondolata évtizedek óta a jelmondatom. „A becsvágy erkölcsiségével s az eszközök tisztaságával működni: ez a célom.”

Szeged, 2018. január 31.

Gyüdi Sándor

Forrás: szinhaz.org