2017. október 19. csütörtök, Nándor
30/267-77-77
62/533-777
Rádió 7
ÉLŐ
10°C
20°C
Tiszta / 10°C
p / 20°C
szo / 18°C
Rádió 7 hírei
Soós Kata | 2017-10-12 10:53:50

Egymás szemébe kell nézni!

Olyan hétköznapi dologgal találkozhatott húsz hódmezővásárhelyi sportoló, ami manapság, nem hogy a hétköznapokon nem jelenik meg, hanem már az ünnepnapokon is csak elvétve. Ez az önzetlenség. Egy kiváló szakember rászoruló gyermekeknek szervezett tábort Siófokon, úgy, hogy ő maga állami gondozottként nőtt fel, azonban már öt évesen tudta, hogy asztalos akar lenni. És lett is, nem is akármilyen.

Egymás szemébe kell nézni!

Rostás Árpád és Szalkai Edina

Rostás Árpád azért kezdett el gyermekeknek segíteni, mert ő maga sosem jutott el táborba, hiszen a szülei nélkül nőtt fel. Elmondása szerint azonban nem bánja, hogy állami gondozott volt, mert, ha ez nem így történik, akkor valószínűleg egyik roma telepről a másikra sodródott volna. Már ötévesen tudta, hogy fával akar foglalkozni, így kitanulta az asztalos szakmát, majd autodidakta módon a restaurátorkodást is. Magyarországon és külföldön több ezer bútort készített vagy restaurált. Készített bölcsőt György cambridge-i herceg és Sarolta hercegnő számára, de restaurátori munkát végzett az Országházban, a párizsi Louvre és a Versailles-i kastély épületében is. Az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolna oltára is az ő munkáját dicséri.

Árpád elmondta, hogy a gyermekévek során, míg mások szünetek idejére hazamentek, őt tulajdonképpen az utca nevelte ezekben az időszakokban. Később azt gondolta, hogy mivel ő az adófizetők pénzén nevelkedett 18 éves koráig, vissza kell ezt adnia valahogyan. Ekkor döntötte el, hogy ha lesz alkalma, rászoruló gyermekeken fog segíteni. Hiszen azt látja a szemükben, hogy boldogok, örülnek, és egy életre szóló élményt szerez nekik az utazás alkalmával. Minden fronton azt próbálja megértetni a fiatalokkal, hogy a sport és a szakma a legfontosabb, mert a sport által lehet találni egy közösséget, ami befogad, a munka által pedig lesz elég pénz, hogy a megélhetést biztosítsa. Tanulni kell, el kell végezni az iskolát, mert véleménye szerint a szegénységből nem lehet csak úgy kitörni, aki ezt hirdeti, az nem mondd igazat, vagy óriási hátszele, segítsége van.

Egy emlék az egyik táborból:

Egymás szemébe kell nézni!

A siófoki táborral együtt eddig 8050 gyereket vitt el valamilyen táborba, 2000 óta. Önerőből kétezer gyereket utaztatott, a többit pedig ismerősök által. „Amerre megyek, mindenhol megismernek. Kerecsendtől Pécsig, és onnan egészen Szécsényig. Addig, amíg élek, és ha csak egy utolsó fillérem lesz és meg kell szervezni egy tábort, én megteszem. Számomra ez egy küzdelem, mert amikor szólnak, hogy segítsek, akkor mozgósítok mindent, hogy sikerüljön. Szerintem, míg koporsóban nem leszek, addig fogom csinálni.” – tette hozzá az egykori bokszoló.

Azt, hogy mire tanítja a gyerekeket, itt hallhatja:

Egymás szemébe kell nézni!

Az általa pártfogásba vett gyerekek közül legalább kettőezret sikerült beiskolázni, leszoktatni a drogról, a legtöbbnek családja is lett. A hódmezővásárhelyi gyerekeket a továbbiakban is támogatni szeretné, az itt bokszoló rászoruló fiatalokról elképesztően pozitív a véleménye. Szalkai Edina vezetőedzőt egy olyan embernek tartja, akire felnéznek a gyerekek, és követik. Elmondta, hogy ahogy egymás szemébe néztek, tudták, hogy együttes erővel fognak segíteni nekik. Mert egymás szemébe nézni a legnagyobb és legőszintébb dolog, és a siófoki hétvégén mindenki tudott a másik a szemébe nézni.

Egymás szemébe kell nézni!

A Hódmezővásárhelyi Boksz Klub

sk