2017. december 18. hétfő, Auguszta
30/267-77-77
62/533-777
Rádió 7
ÉLŐ
1°C
-1°C
Felhős / 1°C
k / -1°C
sze / -2°C
Közélet és Művelődés
Égető Réka | 2017-11-15 18:16:07

A békét az ember örökké keresi

Bemutatták Dani Imre költő harmadik verses kötetét szerdán a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban. A Béküljetek meg! című könyv alkotásait zenés est keretén belül ismerhette meg a közönség.

A békét az ember örökké keresi

Zene és vers ilyen szoros összekapcsolódása nem volt véletlen. Dani Imre életében szinte meghatározhatatlan, hogy a költemények vagy a muzsika szeretete jött előbb.

A békét az ember örökké keresi

Dani Imre

„Végül is nem állnak távol egymástól. Minden művészet az érzelmek kifejezésén alapul. Különösen igaz ez a zenére és a költészetre. A kettő együtt pedig a dal műfaját alkotja” – fogalmazott Dani Imre, aki elmondta, hogy a 6 év terméséből összeválogatott versek legfőbb üzenet, hogy az embereknek össze kell fognia csak így érhető el a béke.

A békét az ember örökké keresi

K. Tóth János, Dani Imre, Jóbi Annamária és Dani Zsuzsanna

A zenés est során Jóbi Annamária beszélgetett a szerzővel. A kopáncsi származás felelevenítése mellett egy központi kérdés volt, hogy elérhető-e, megteremthető-e a béke. „A békét az ember örökké keresi. Én nem hiszem, hogy valaha meg fogom találni, nem tartom magamat olyan kiváltságosnak. Vannak olyan pillanatok, amikor azt hiszi az ember, hogy maradéktalanul boldog, de ez csak a látszat” – mondta Dani Imre.

A Ha majd... című dal az Artus Duo előadásában

A versek Dani Imre, lánya, Dani Zsuzsanna, K. Tóth János és Jóbi Annamária tolmácsolásában hangzottak el az esten. Emellett az Artus Duo (Dani Imre – K. Tóth János) muzsikált, amelynek során saját dalok csendültek fel.

ÉR.

Dani Imre: A hajlíthatatlan

Erős vagy, szívós,

nyakas,

mint a rugóban

élő vas,

mint üllő, kit

életre kelt

kalapács keményen

nevelt,

szikrákat munkára

fogva,

füstölgő parazsat

fonva.

Madárszárny vagyok,

hűs, éles

hasított levegőre

éhes,

felhőtetőt seprő

páros,

pengetestű

mutatványos,

- táncol, pörög a Föld

szélén –

az Ég billeg szárnya

végén.

Dőlt kévékre szemet

vető,

magokra éhező

malomkő

vagyok, ki egyedül

vájja

önsúlyát, kergeti,

rágja,

szavát álmaiba

őrli,

el nem szórja,

el nem csépli…

Vállat vetek minden

vállnak,

szolgahitű

szabadságnak

hajlongó, magányos

gőgnek,

kegyosztóknak,

- meg nem törnek –

mert erős vagyok, szívós,

nyakas,

mint a rugóban

éledő vas.