Rója István

A választóknak tesz ígéretet, és nekik akar megfelelni, nem a pártoknak. Maximálisan fogadókész a hódmezővásárhelyi emberek igényeire. A térség MSZP-P által jelölt, DK által is támogatott országgyűlési képviselőjelöltjével beszélgettünk ellenzéki összefogásról, árulásról, bevándorlásról, Márki-Zay Péterről, pártlogóról és a baloldal megbízhatóságától.

– A napokban ismét fellángolt a vita az ellenzéki összefogás szükségességéről. Még a baloldali táboron belül sem egyértelmű a helyzet, a Jobbikhoz való viszony pedig még kaotikusabb. Elhangzott vezető szocialista politikus részéről, hogy a Vona-pártra adott szavazat fideszes vokssal azonos, míg a Jobbik többek között azért nem kér a baloldalból, mert állítása szerint az MSZP-n belül a Fidesz által megvett emberek is találhatóak. Fideszes árulónak tartja-e magát Rója István?

– Magam is hallottam az MSZP-t érintő efféle vádaskodásokat a párton belül, illetve a sajtóban. Én új fiú vagyok a csapatban, még Botka László korábbi miniszterelnök-jelölt felkérésére vállaltam szerepet, és őszinte embernek tartom magamat, aki ha a kezébe vesz egy zászlót, akkor nem gondol másikra. A határozott válaszom tehát: nem! Hadd tegyem gyorsan hozzá, tavasszal, mikor saját állásomra pályáztam, a kormánypártiak tettek parkolópályára, már csak ennek okán sem valószínű, hogy Fidesz-bérenc lennék. Azért szegődtem a szocialisták mellé, hogy kormányt váltsunk. Ennek eléréséért dolgozom a következő három hétben is.

– A makóiak jól ismerik önt, évtizedeken keresztül igazgatta a József Attila Gimnáziumot, köztiszteletben álló pedagógus, de a választókerülete többi részén élők eddig kevesebbet hallhattak önről. Merrefelé erősít a kampány hátralévő részében?

– Célunk, hogy mind a 19 települést lefedjük. A naptáram gyakorlatilag megtelt, minden napra több program is jut április 8-áig. Makó mellett tartottunk már fórumot Kiszomboron, Maroslelén, Királyhegyesen, és a következő három hétben a terveim szerint mindenhová legalább egyszer, sőt, talán többször is eljutunk, hogy személyesen találkozhassak a választókkal. Hódmezővásárhelyre és a környező településekre, Székkutasra, Algyőre és Mártélyra csütörtökönként megyünk majd.

– Milyen rendezvényeken ismerhetik meg önt és programját a hódmezővásárhelyiek?

– A helyi olvasókörökben tartok majd lakossági fórumokat, melyek pontos időpontjáról és helyszínéről természetesen tájékoztatjuk a választópolgárokat. Emellett például most vasárnap a hódmezővásárhelyi piacra is ellátogatok, hogy beszélgethessek az ott élőkkel.

– A választókerületbe rengeteg fejlesztési forrás érkezett az utóbbi években, amit a fórumain ön is elismert. Mivel tudja akkor meggyőzni az embereket, hogy előnyösebb számukra Rója Istvánt választani, mint a jelenlegi kormánypártok jelöltjét?

– Valóban sok beruházás történt az elmúlt években, de az emberek, a családok élete ettől nem feltétlenül lett jobb. Tagadhatatlanul fontos ugyan a közlekedés, az utak, az infrastruktúra fejlesztése, azonban nem ezek nem termelő jellegű beruházások – megjegyzem, minden korábbi kormány tevékenységével kapcsolatos ez a kritikám. Úgy látom, az egyénnek nem sokat hoztak az utóbbi esztendők fejlesztései, hiszen attól, hogy – üdvözlendő módon – kiglancolunk egy óvodát, még nem lesz több hús otthon az asztalon. Azt tudom ígérni, hogy komoly szakmai munkásságom birtokában, tapasztalatokkal felvértezve fogom képviselni a körzetemben élők érdekeit.

Rója István: Hordozórakétaként tekintek az MSZP-re 1

 

– A választókerületben élők, így a hódmezővásárhelyiek többször feszültek már szembe baloldali kormányokkal, jól emlékeznek a Bokros-csomag megszorításaira, a vizitdíjra, a kórházbezárási szándékokra. Értem én, hogy ön a „több hússal” és a „nagyobb kenyérrel” kampányol, de mi a garancia arra, hogy ha most az MSZP, a baloldal kerül kormányra, akkor valóban több marad az emberek zsebében?

– Először is az, hogy mások vagyunk, változtak az idők és a személyek. Másrészről az én szavam a garancia. Ha úgy látom, hogy bármilyen okból a módszerében, megítélésében vagy az erkölcsiségében nem tudok megfelelni a választóknak tett fogadalmaimnak, akkor én biztosan távozom. Én az embereknek teszek ígéreteket, nem a politikai szervezeteknek, nem is vagyok párttag. A mögöttem álló szervezeteket egyfajta hordozórakétaként fogom fel. Természetesen elfogadom az általuk képviselt baloldali eszméket, azonosulok velük, és az a célom, hogy a saját gondolatiságommal összegyúrjam ezeket abba a szolgálatba, mely nem más, mint maga a képviselői hivatás. Abban hiszek, hogy egy országgyűlési képviselő elsősorban a területét képviseli a törvényhozásban, nem pedig a kormányt, és még kevésbé egy pártot.

– Királyhegyesi fórumát a minap így kezdte: „A kerítés marad.” Nem gondolja, hogy ezzel felül a kormányzati kommunikációra? Úgy érzi, védekeznie kell a bevándorlás kérdésében?

– Nézze, ha a miniszterelnök március 15-i ünnepi beszédében az országépítő elképzelései helyett végig az ellenzéket vádolja, hogy amennyiben hatalomra jut, rögvest utat enged a bevándorlásnak, és hazánk iszlám állammá válik, akkor az ember kénytelen erre reagálni. Ez az egész merő butaság! Elfogadhatatlannak tartom, hogy politikai ellenfeleim olyat állítsanak rólam, amit én soha nem kommunikáltam, egyébként meg logikátlannak, hogy azért jelentkeznék a haza szolgálatára, hogy idegeneket telepítsek a saját országomba.

– Lehet, hogy ön nem mondta, de baloldali vezető politikusok (Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes, Botka László és társaik) 2015-től napjainkig több olyan kijelentést is tettek, miszerint a bevándorlás álprobléma, a kerítés értelmetlen, a kötelező kvóta alól pedig nem bújhatunk ki. Ezek után meglepődik rajta, ha az emberek félnek?

– Ahogy már mondtam, nem tudok és nem is akarok felelősséget vállalni azért, hogy 2017 előtt a baloldalon ki mit és miért mondott. Én Rója István vagyok, saját, határozott véleményemet és álláspontomat képviselem. Amikor elvállaltam a jelöltséget, tisztáztam, nem lépek be a szocialista pártba, de mindenkit magamhoz ölelek, aki nem ellenség. Ezeket a feltételeimet az MSZP elfogadta, ennek tükrében vállaltam a logót, tudván azt is, hogy a párt által képviselt irányzatot el kell fogadnom. Akkor is bíztam és most is bízom a lehető legszélesebb ellenzéki összefogásban, mert ha mindenki önző módon magára gondol, akkor szétoszlanak a szavazatok, és nincs esély a változásra. Szóba kell állni az ellenfelekkel, még ha nem is kötünk szövetséget.

– A Jobbikot is beleérti ebbe a nagy összeborulásba?

– Úgy gondolom, aki azt mondja, nem áll szóba az úgynevezett 20. századi pártokkal, az MSZP-vel és a DK-val, az a realitást taszítja el magától. Nem hangzik jól egy politikustól, hogy nem hajlandó tárgyalni, azaz elutasít egy népességcsoportot, miközben az összmagyarság miniszterelnöke akar lenni.

Rója István: Hordozórakétaként tekintek az MSZP-re 2

– Térjünk vissza végül Hódmezővásárhelyre, hiszen a közeljövőben többször is találkozhatnak önnel a város polgárai. Mit ígér majd nekik, ha ön győz, megvalósulnak a jelenleg előirányzott fejlesztések?

– Elsősorban is azokat az ügyeket szeretném képviselni a törvényhozásban, és azokat a beruházásokat szeretném támogatni, melyeket az itt élők kérnek, támogatnak, s melyek számukra hasznosak. A meglévő fejlesztési terveket végrehajtjuk, amennyiben azok a közösség érdekeit szolgálják, és megvan rájuk a fedezet. Maximálisan fogadókész vagyok a hódmezővásárhelyi közösség, a hódmezővásárhelyi emberek igényeire, mindezek becsatornázásához szoros kapcsolatot akarok kialakítani a város vezetésével.

– Találkozott Márki-Zay Péterrel polgármesterré választása óta?

– Kétszer is, és úgy látom, van benne hajlandóság az együttműködésre. Nyilván ők most a saját tapasztalataikból kiindulva azon dolgoznak, hogy egy ellenzéki jelölt legyen az április 8-i választáson, amit nevezhetünk jogos elvárásnak. Én hajlandó vagyok bárkit meghallgatni, ugyanakkor akár én, akár a jobbikos Kiss Attila erkölcsösen csak úgy tudunk ehhez a kérdéshez hozzáállni, hogy egyikünk vagy másikunk kizárólag abban az esetben léphet hátra, amennyiben ez a közakarattal egyetértésben, a jelölőszervezet szervezésében történik. Ha bármelyikünk is egyoldalúan hozna ilyen döntést hátterétől, támogató pártjától függetlenül, az nemcsak felelőtlenség lenne, de árulás is.

– Konkrétan kérte-e önt Márki-Zay Péter, hogy lépjen vissza Kiss Attila javára?

– Nem tett ilyet, és nem is nevezte meg, melyikünk számára a szimpatikusabb. Azt fejezte ki, hogy egy ellenzéki jelölt lenne számára a kívánatos, aki mellé felsorakozna a kampányban.

– Elhangzott tehát az is, hogy adott esetben önt is támogatná, ha a körzetben ellenzéki megegyezés születik?

– Igen, ezt elmondtam velem és Kiss Attilával kapcsolatban is. Tette ezt azért, mert neki szinte létérdeke a kormányváltás. Ha ez nem történik meg, akkor országos támogatás híján egyedül maradhat, és olyan helyzet alakulhat ki, mint anno Esztergomban.

Rója István: Hordozórakétaként tekintek az MSZP-re 3

– A Fidesz azt mondta, vége a versengésnek, és felajánlotta együttműködését az új polgármesternek. Ő vagy ön nem hisz ebben?

– Örülök, ha így van, de ennek türkében sajnálom, hogy sem a város korábbi alpolgármestere, sem országgyűlési képviselője nem vett részt március 15-én a helyi ünnepi koszorúzáson.

– Az önt támogató MSZP Kis Andrea személyében alpolgármestert ad Hódmezővásárhelyen, e tekintetben megerősödni látszik. Facebook-oldalán viszont azt olvastam, szimpatizánsai méltatlankodnak, amiért Kis Andrea és a hódmezővásárhelyi MSZP nem áll be kellőképpen Rója István mögé. Ön is ezt érzi?

Maga az MSZP szűkült le Hódmezővásárhelyen. A meglévő erők támogatását élvezem, mindent megtesznek, amit tudnak. El kell ismernem, kicsit lassan indultak, hiszen a városi kampány nagyon lefoglalta őket, de várnak, hívnak, szervezik a programomat. Gőzerővel építkezünk Hódmezővásárhelyen is.

– Ebből a szempontból nem érzi hátránynak „makaiságát”?

– Nem, sőt rendkívül fontosnak tartom Makó és Hódmezővásárhely szoros együttműködését. Lázár János nemrégiben egy kiadványban kifejezte reményét, hogy a kényszerházasságból szerelmi házasság születik, de üzenem, ez már régen megtörtént. Személyes élményeim révén is jól emlékszem még arra, mikor 1970 tavaszán hódmezővásárhelyiek tömege várta a makói lányokat, asszonyokat, öregeket, gyerekeket, akiket az árvízveszélyben élelemmel, szállással fogadtak. Mint mindig, Hódmezővásárhely akkor is helytállt, készséggel adta önmagát, népies öntudatát és szeretetét.

Rója Istvánnal vasárnap a Makó Híradó hírportálon olvashatnak interjút a Makót és térségét érintő kérdésekről.

Fotók: Gémes Sándor