Hetvenegy esztendeje, pontosabban 1947. február 25-én a Magyarországot megszálló Vörös Hadsereg hatóságai a lakásáról elhurcolták Kovács Bélát, figyelmen kívül hagyva, hogy képviselői mentelmi joggal rendelkezik. A Független Kisgazdapárt főtitkárát ezt követően kivitték a Szovjetunióba és koholt vádak alapján 25 évre elítélik. Ez a nap a kommunizumus áldozatainak az emléknapja. Ebből az alkalomból pénteken a Fidesz makói alapszervezete megemlékezést tartott a Csanád vezér téri kopjafáknál.

Dr. Halmágyi Pál történész, nyugalmazott múzeumigazgató

De miért is a kopjafáknál rendezték meg ezt az eseményt? A választ dr. Halmágyi Pál történészről kaptuk meg. – Az emlékhely megléte elsősorban a makói Jámbor Zoltánnak köszönhető, ő is megszenvedte a kommunizmust, 1949-ben első éves orvostanhallgatóként az Államvédelmi Hatóság elfogta és csak négy év múlva térhetett haza – sorolta a nyugalmazott múzeumigazgató. A napokban 90. születésnapját ünneplő Zoli bácsi súlyos ítéletet kapott, volt a szegedi Csillag Börtönben, onnan átvitték a gyűjtőfogházba, majd egy bányába került kényszermunkára. – Hiába engedték ki, soha nem kapott olyan állást, ami a tudásának, tehetségének megfelelő lett volna, mivel rendszerellenesként kezelték, Zoli bácsi tréfásan meg is jegyezte, egyszer visszakerült az egyetemre, ugyanis részt kellett vennie a miskolci egyetemi város építésén – tette hozzá dr. Halmágyi Pál. A rendszerváltás után Jámbor Zoltán lett a Politikai Foglyok Országos Szövetségének makói elnöke, s ekkor indítványozta a Csanád vezér téren egy emlékhely kialakítását.

Jámbor Zoltánt 90. születésnapján Farkas Éva Erzsébet polgármester is felköszöntötte még február elején

Jámbor Zoltán mellett számos áldozata volt még a kommunista diktatúrának. Sőt, ahogy a pénteki megemlékezésen Vincze Gábor történész kifejtette: több milliós tömegről kell beszélni. – Úgy vélem, nem csak azokat kell áldozatnak tekinteni, akiket felakasztottak, börtönbe hurcoltak vagy elüldöztek az országból, hanem az ő családtagjaikat is, hiszen ők is megszenvedték az elnyomást – emelte ki az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark munkatársa. Újságírói kérdésre elmondta: az 1990 után született generációkkal meg kell ismertetni azt, hogy azért tart ott az ország, ahol tart, mert negyven esztendőnyi elnyomást nem lehet egyhamar kiheverni. – Élhetnénk úgy, mint a szomszédos Ausztriában, gazdagon és boldogságban, de nem, mert 1945-től 1989-ig volt egy népi demokráciának nevezett rendszerünk, mely parkolópályára lökte Magyarországot, s még mindig ezt nyögjük, s ennek a levét isszuk most is – fejtette ki Vincze Gábor.

Vincze Gábor történész

A beszédeket, emlékező gondolatokat követően a jelenlévők fehér szegfűket helyeztek el a három kopjafa elé tett vázába. Az emlékhely talpazatánál pedig mécseseket gyújtottak.

Munkatársunktól. K.