Nagy sikerrel mutatta be műsorát a Győri Sára vezette Aranykalász Népdalkör, akik a vásárhelyi és környékben gyűjtött dalokból állítottak össze csokrot a gazdanap vendégeinek.

A délután fellépője volt Árendás Néptáncegyüttes, akik széki táncokból késült koreográfiájuk után táncba hívták a kicsiket és nagyokat.

Kis Beáta a Vásárhely határában, a Maroslelei úton lévő családi gazdaságban előállított sajtokat kínálta standjukon. Mint elmondta, gépekkel fejik a 17 tehenet, s a tejet pénteken és vasárnap édesanyja a piacon nyersen értékesíti, de készítenek belőle túrót, tejfölt és sajtokat. Utóbbikaból sóval és ecettel főzve készülnek a rántani és grillezni való sajtok, míg érlelve készülnek a parmezánok, trappisták és parenyicák. A legtöbbet a parmezánok készítésére kell várni, három hónapos érlelés után kerülnek értékesítésre.

Beáta úgy tapasztalta, hogy egyre többen a házi készítésű, kistermelői sajtokat keresik, a kézzel készített termékek – amellett, hogy finomak is – mentesek az élelmiszeripari adalékoktól.

 

Apatóczki Erzsébet unokájával, Denis-szel érkezett a gazdanapra. A sajtok közül snidingest és köménymagost választott, míg a szomszéd standról, Németh Attila mézei közül hársfamézet vitt magával. Erzsébet vallja: a méz segít megelőzni a megfázást, de ha mégis elkapja, sokkal hamarabb meggyógyul a természetes anyagsegítségével. Az első osztályos Denist leginkább a kukoricamorzsoló környékén lehetett megtalálni, miközben a mama tovább vásárolt, s egy üveg bodzaszörp is került a kosárba. Mint elmondta, a sétálóutcán megrendezésre kerülő vásárokon is körbe szokott nézni, és ott vett először házi bodzaszörpöt, ami nemcsak vízzel fogyasztható, hanem teába öntve is finom.

Udvarhelyi Gyula négy évtizede Szentesen él, vásárhelyi születésű. A Bükkbe jár gombászni a hivatalos gombavizsgálói szakképesítéssel is rendelkező, végzettségét tekintve agármérnök, aki a gombák mellett gyógynövényeket és erdei gyümölcsöket gyűjt és dolgoz fel. Gyűjtőterülete hazánk mellett Erélyre is kiterjed, ahonnan áfonyát és homoktövist is szokott hazahozni ottani kis birtokáról.

– Csak kis tételekkel dolgozom – jelentette ki Gyula, aki saját kezével szedi a terményeket és dolgozza fel azokat teának, szárított növénynek, vagy lekvárnak. Pultján megtalálható volt a szárított rókagomba, a vargánya, szegfűgomba, fafülgomba, sőt még pecsétviasz-gomba is. A vad gyümölcsökből készült lekvárok – vadcseresznye, som, vagy csipke – kis mennyiségben, 2-3 literes tálban készülnek, hiszen ezekből pár kiló összegyűjtése is komoly teljesítmény, s ezeket még magozni és tisztítani is kell a főzés előtt.

A fazekas Forró István korábban egy gyékényen árult feleségével, Ágoston Máriával, azonban a Gazdanapon külön standon kínálták portékáikat. Forróéknál szerencsére otthon minden rendben van, a házastársi szeretet töretlen, azonban az István edényeit festő Mária új anyaggal, a mézeskaláccsal kezdett el foglalkozni. Forró István fazekaskorongja körül nagy sürgés-forgás volt ezen a napon, amikor a fazekasmester segítségével kisebb tálakat, vázákat formáztak agyagból. A fazekas szólt arról is, hogy amikor egy-egy kiemelkedően ügyek gyermek ül a koronghoz, szüleik felé jelzik, hogy érdemes alaposabban is megismertetni a fiatalt az agyag művészetével.

A gazdabál eseménysorozata egy hét múlva folytatódik. Február 10-én a városházán rendeznek agrárfórumot a mezőgazdasággal foglalkozók számára, majd délután a városon keresztülvonul a lova bandérium az öreggazda, Perényi János, a hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnökének vezetésével, majd este pedig sor kerül a Fekete Sasban 112. Gazdabáljára, amelyen megjelenik az éjféli újság, a Bali Tallózó.

A délelőtti programokról ide kattintva olvashat!

Arnay

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.