Sámuel számára egyértelmű volt, hogy a lelkészi pályát választja. A miskolci gimná-zium elvégzése után Debrecenben tanult teológiát, emellett házitanítóként is dolgozott. 1858-tól 1861-ig Hajdúböszörményben a református iskola rektora, majd lelkészi képesítésének birtokában Makón jutott segédlelkészi állomáshoz.

Történetírói munkássága is az 1850-es évek végén veszi kezdetét: először összeállí¬totta és elküldte Nagy Iván számára a Szeremlei Császár família családfáját, majd hozzálátott az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc történetének megírásához. Ez utóbbi munkája a kiegyezés évében, 1867-ben jelent meg.

1864-ben került első ízben Hódmezővásárhelyre, a betegeskedő Vajda Sámuel ótemp-lomi lelkipásztor mellé segédlelkésznek. Ezt követően hosszabb tanulmányúton vett részt: Svájcban, Franciaországban, illetve Poroszországban tanulmányozta az oktatásügyet, és ezzel kapcsolatos tapasztalatai a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, valamint önálló kötet for-májában is megjelentek 1868-ban.

1867-ben, Balogh Péter tiszántúli szuperintendens javaslatára elfogadta a bihardió-szegi reformátusok meghívását az üresedésben lévő lelkipásztori állomásra. A követ¬kező évben megházasodott: Daróczi Ilonát vette feleségül. Hat gyermekük született, akik kö¬zül három (Etelka, Ilona, János) érte meg a felnőttkort, de csak két leánya alapított családot.

Hódmezővásárhelyre 1870 novemberében, a Tóth Ferenc lelkipásztor halálával meg-üresedett egyik újtemplomi hivatalra választották meg, többek között Karancsi Dániel ellené-ben. A választás eldurvuló pártoskodásba torkollása miatt csak fél évvel később foglalta el új, immár végleges állomáshelyét. (Érdekesség, hogy Szél Sámuel 1871. novemberi halála után éppen Karancsit választották meg a második újtemplomi lelkészségre a hívek, aki hamarosan el is foglalta parókiáját.)

Szeremleit Hódmezővásárhelyen ismerős közeg fogadta. A gimnázium tanári gárdája, élén Garzó Imrével, később Futó Mihállyal szívesen látta soraiban. Munkabírásának köszön-hető, hogy egyházi részről is számos feladatot bíztak rá: 1879-től egyházmegyei levéltárnok és főjegyző, az 1880-as évektől előbb egyházmegyei, majd egyházkerületi tanácsbíró. Vásár-helyen az egyháztanács elnökhelyettese, 1895-től elnöke. Emellett a gimnázium igazgatótaná-csát is elnökként irányította közel két évtizedig. Az egyházi építési bizottság elnökeként sokat fáradozott az újgimnázium bővítése, az Újgimnázium felépítése, az ótemplom berendezésé¬nek, bútorzatának korszerűsítése, a templomok cseréppel, a tornyok rézlemezzel való lefedése érdekében. Lelkészi feladatai mellett a helyi törvényhatósági bizottság tagjaként is fontos te-vékenységet fejtett ki. Fontos szerepe volt abban, hogy Szabó János békés-bánáti esperest (aki eddig is sokat segített a hódmezővásárhelyi reformátusok nagyszabású terveinek megvalósítá-sában) Miklovicz Bálint megüresedett ótemplomi parókiájára meghívták.

Szeremlei történetírói munkássága Vásárhelyen folytatódott. A helyi újságokban meg-jelent cikkei mellett hozzálátott a város történetének tudományos igényű megírásához. Hivata-los felkérést erre a munkára 1889-ben kapott a várostól a közelgő millennium alkalmá¬ból. A monumentális, öt kötetet és összesen 3141 oldalt kitevő városmonográfia 1900 és 1913 között jelent meg, pozitív országos visszhangot keltve. 1909-ben, tudományos munkásságá¬nak elis-meréseképpen, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta és a Debreceni Tudományegyetem 1917-ben díszdoktorává fogadta Szeremleit.

1913-ban, fő műve utolsó kötetének megjelenése után kérte nyugdíjazását. Három év-vel később azonban reaktiváltatta magát, mert a helyettesének kinevezett lelkész elhagyta Vásárhelyt, és az elhúzódó háború nagyobb terheket rótt a vásárhelyi reformátusokra is. Idős korában jórészt Hódmezővásárhely egyháztörténetét kutatta és rendszerezte eredményeit. Utolsó munkájának megjelenését már nem érhette meg: 1924. november 20-án hunyt el.

Választott városa nem feledkezett meg Szeremlei Sámuelről: 1937-ben születésének 100. évfordulóján a Kálvin János térre nyíló Nap utcát Szeremleiről nevezték el. 1987-ben országosan ismert történészek részvételével rendeztek tudományos konferenciát Hódmezővá-sárhely tudós lelkipásztorának emlékére. Jelenleg – a Hódmezővásárhelyi Levéltár mellett – az immár 26 éve folyamatosan működő Szeremlei Társaság ápolja névadójának emlékezetét és gondozza szellemi hagyatékát.

Forrás: Presztóczki Zoltán levéltáros,

a Szeremlei Társaság titkára