A kép illusztráció

Március végén már hagyománnyá vált az a művészettörténeti vetélkedő, amely nemcsak nevében utal Dömötör Jánosra, hanem az egykori múzeumigazgató szellemiségét, vagyis a művészet szeretetét próbálja átörökíteni a művészettel foglalkozó fiatalságra.

Dömötör János olyan természetesen tudott beszélni művészeti alkotásokról, hogy az ember teljesen bele tudta magát képzelni az adott korba, s megértette a művész üzenetét.

A verseny célja az, hogy ezt a fajta közvetlenséget eljuttassuk a mai fiataloknak, akik nagyon kis óraszámban foglalkoznak a kultúrának ezzel az ágával, s elérjük azt, hogy ne tananyagnak, hanem élvezetnek tekintsék a művészeti alkotások befogadását.

Az eddigi években volt már szó az egyiptomi művészetről, a reneszánszról, gótikáról, sokszorosító művészetekről, a barokkról, az impresszionizmusról, és minden egyes alkalommal nagy sikert aratott a kezdeményezés. Ebben az évben Barcsay Jenő és Kondor Béla munkásságát dolgozták fel a versenyzők játékos, de komoly tudást megmozgató formában..

Az idénis  5 négytagú csapat mérte össze tudását és tehetségét: a Németh László Gimnázium két csapatot delegált, míg a Bethlen Gábor Református Gimnázium, a HSZC Kalmár Zsigmond Szakgimnázium és Szakközépiskola és a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakképző Iiskola egy-egy csapattal képviselték iskolájukat.

Minden csapat egy tagja műhelymunka elkészítésére vállalkozott a helyszínen, ezúttal tájképet kellett készíteniük az általuk kiválasztott technika alkalmazásával, a képbe az egyéni látásmódot is belecsempészték..

A csapat többi tagja bemutatóval készült, melyet előre kidolgoztak, s szóban előadtak, illetve elméleti és ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk.

Az értékelésben zsűri segédkezett, tagjai: Hegedűsné Dékány Magdolna művészeti tanácsadó, Hézső Ferenc festőművész, Dömötör Mihály fotóművész, valamint Szenti Tibor néprajzkutató.

Forrás: Seres Imre