A fényképezés szeretetének eredet dr. Kőhegyi Ferenc esetében visszanyúlik egészen a ’60-as évekig, majd egy pár év kihagyás után 2005-től kezdett el a gyógyszerész ismét komolyabban foglalkozni a természetfotózással.

– Olyan vagyok, mint a vadász, csak én nem puskával megyek a vadra, hanem fényképezőgéppel. Nagyon élvezem, jó kikapcsolódás. A mostani előadás pedig kiváló alkalom arra, hogy a Lucien Hervé Kamera Klub megismerje az alkotásaimat – fogalmazott dr. Kőhegyi Ferenc, a fotós.

– Időigényes foglalatosság ez, amihez kell, hogy az ember ismerje a természetet, meg kell ismerni a madarak viselkedését ahhoz, hogy egy jó fotó elkészülhessen. Az egyik legkedvesebb alkotásom a gólyatöcsről készült, amely egy ötrészes sorozat egyik eleme, ahol a madár és tükörképe különleges geometriai szögeket zárnak be. A legextrémebb szituáció, amiben részem volt, amikor egyszer a lessátorban ültem, és zörgést hallottam a hátam mögül, amiről végül kiderült, hogy egy kutyától származott. Szerencsére nem támadott meg, és sikerült a fotózást befejezni – mesélte dr. Kőhegyi Ferenc.

ÉR.