Erre a következtetésre jutott egy kutatócsapat, amely csütörtökön bejelentette, hogy pontosabban sikerült megállapítania eme természeti kataklizmák – a mexikói Yucatán-félszigetbe mintegy 10 kilométeres űrszikla becsapódása és kolosszális vulkánkitörések Indiában – bekövetkeztének időpontját.

A két esemény nyomán por, hamu és káros gázok – úgymint szén-dioxid és kén-dioxid – jutottak a levegőbe, megváltoztatták az éghajlatot, és a Föld egyik legsúlyosabb tömeges kihalása során az összes faj mintegy 75 százalékával végeztek.

A kutatók szerint az aszteroida becsapódása 66,04 millió évvel ezelőtt történt, plusz-mínusz 30 ezer év. Az említett kitörése a Dekkán-fennsík néven ismert régióban már ekkor kisebb intenzitással zajlottak, de ennek üteme drámaian felgyorsult az űrszikla becsapódását követően, mintha annak ereje előmozdította volna a folyamatot.

A kormeghatározáshoz felhasznált módszer révén úgy találták, a kitörések üteme a becsapódást követő 50 ezer évben kezdett felgyorsulni, de azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a katasztrófa után csupán napokkal, hónapokkal vagy évekkel beindult.

Loÿc Vanderkluysen vulkanológus szerint a mérési hibahatár tekintetében a két esemény szinte szimultán ment végbe. Ezen a véleményen van Paul Renne geológus, a Science folyóiratban megjelent tanulmány vezetője is.

A kutatók bő 35 éve vitatkoznak azon, hogy a két kataklizma közül melyik váltotta ki a kihalási eseményt.

A geológusok szerint az aszteroida becsapódása hirtelen mód megváltoztatta a vulkánok csatornarendszerét, ami nagyobb változásokat okozott a kitörések kémiájában és gyakoriságában. Eme változást követően a hosszú távú kitörések mintegy 500 ezer éven át késleltették az élővilág regenerációját a kihalási esemény után.

Forrás: hirado.hu