Sokféle tényezőnek tulajdonítható, hogy huszonöt évvel ezelőtt Virág F. Éva és Komáromi Zoltán életre hívta a nagy közös álmot. Zoltán a Nők Lapja fotósa volt, Éva kiváló tollú, társadalmi problémákra érzékeny és egyenes lelkű újságíró. (Vajon mire jutna ezekkel a jellemvonásokkal, ha még köztünk lenne?) Az akkori sajtópiacon a hazai konyhával – elsősorban háziasszonyok számára – már foglalkoztak lapok, de a míves gasztronómiával még senki. Néhány elhivatott, minőségmániás gasztronómus és fotós – meg a gondolat és az ügy mellé álló „motorember” – közös gondolkodásának eredményeként a gasztrokultúra nagyot nyert.

Szerencsémnek mondhatom, hogy az alapítástól munkatársa lehettem a piaci rést Konyhaművészet néven betöltő folyóiratnak. Javarészt kényszerűségből szabadúszóvá lett, jó tollú újságírók írták riportjait, készítettek interjúkat a meglehetős gyorsasággal kiszélesedő kulináris kínálatról. A szakmaisággal sem volt gond, habár akkor a kísérletező kedvű séfek neve még csak szájról szájra terjedt, de elég hamar kiderült az is, hogy a konyhaművészeti talentum nem kizárólag a fővárosban nő nagyra.

Merész képzet-, nyersanyag- és íztársítások jelentek meg a Konyhaművészet oldalain. Az ételek és borok harmonizálása itt kapott nagyobb teret, jutott el a szélesebb közönséghez. Nem felejthető ki az alapítók névsorából a kiváló tipográfus, Nádai Ferenc, aki megteremtette a lap arculatát.

És ehhez jó fotóanyag is kellett. Természetesen az idő tájt léteztek ugyan a riporterek mellett tárgyfotózásra is szakosodott kollégák, de ez önmagában nem elég. Az ételfotózás – én is menet közben tanultam meg – kíván speciális képességeket is. Ne felejtsük el, a fotós – ha komolyan vette a munkáját –, nem csupán egy feltálalt ételt várt a séftől. Műalkotást várt, ami egyszerre étvágygerjesztő ÉS kellemes látványú, esztétikus elrendezésű műtárgy vagy tárgyegyüttes.

Nem akárki volt munkatársunk: Esterházy Péter (aki magát faínyűnek titulálta, ami nem igaz)

A Konyhaművészet bizonyos értelemben iskolateremtő lett. A főszerkesztő kereste és megtalálta azokat a jó szemű és kreatív, gyakorlott vagy fiatal fotósokat, akik bátran mertek elszakadni bizonyos kötelező(nek gondolt) hagyományoktól. Létrejöttek a séf & fotós párosok, akik félszavakból is értették egymást. Mindenki a maga látásmódját adta hozzá a konyhai műveletekhez, hogy az művészetté váljon. Ez a kísérleti terep jutalomjáték volt mindenkinek, élvezték, ha új ötleteket valósíthattak meg. Mindezek az előzmények hozzájárultak ahhoz, hogy napjainkra kialakult a food-stylistok hazai csoportja.

A komponálás folyamata megváltozott. Megjelentek az újfajta dizájn szerinti tányérok, étkészletek, evőszerek. Nem volt szentségtörés fölrakni az étel mellé a nyersanyagokat, sok kép konyhai körülményeket idézett fel – és végül megjelentek olyan „vadságok” is, mint levélen, üveg- vagy márványlapon tálalt ételek, fény-árnyék pászmás képek (a szokásos teljes megvilágítás helyett).

A múzeum november 1-jéig nyitva tartó kiállítása hét fotós munkáit mutatja be. Mint egykori szerkesztőnek nekem is meglepetés volt, hogy a képek kb. ötvenszer negyvenes méretben mennyi rejtett játékosságot mutatnak meg, amit annak idején – és a lapkészítés lendületében – nem is volt módom alaposan megvizsgálni, pláne észre venni.

Ha a nagyszerű séfek nevét, akik az ételkölteményeket előállítottak, nem is lehetne mind felsorolni, de a kiállító fotósokét (betűrendben) igen: Balázs Péter, Csíkszentmihályi Márton, Eifert János, Jung Zseni, Komáromi Zoltán, Máté Gábor, Patyi Árpád.

Igen szép lenne befejezésül azt mondani, hogy közös gyermekünk felnőtt, és immár a saját életét éli, de nem lenne igaz. A Konyhaművészetet, a nyomtatott, szépen tervezett magazint elsodorta a megváltozott technológiai környezet, a Gutenberg-galaxist felváltó digitális világ, az online kiadványok másfajta szakmai igénnyel, más technikákkal készülnek, és a neten, képernyőn olvasó ember nem is gyönyörködik el a képekben: videót vár, villanásnyi technikai (fázis)képeket, és útleírás, riport, interjú helyett képaláírást.

Ez van, így alakult

A kiállítás megtekinthető október 6-ig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (1036 Budapest, Korona tér 1.). Nyitva: keddtől vasárnapig, 10–18 óráig

Forrás: Bedő J. István, Olvassbele.hu

Képek: Balázs Péter, Csíkszentmihályi Márton, Eifert János, Jung Zseni, Komáromi Zoltán, Máté Gábor, Patyi Árpád