Mint azt a főorvos az est házigazdájával, Árva Lászlóval, az Emlékpont szakmai főtanácsadójával beszélgetve elmesélte, gyermekkora Újvároshoz köti. Édesapja cipészmester volt, akit amikor az iskolában Móra Ferenc versét, A cinege cipője tanulták, arra kért, hogy varrjon kiscipőt a kismadárnak. Az édesapa meg is tette, és édesanyjával az udvaron lévő fa ágára kötözték. A kisfiú lelke csak akkor nyugodott meg, amikor néhány nap múltán már nem volt az ágon a gyufásdoboznyi, magas szárú cipő, hiszen tudta: most már nem fázik a cinege lába.

Az akkor kiskamasz Soós Lászlót 1956 október 23. napján megrázó élmények sora érte. Délelőtt az iskolai kirándulásra, a mártélyi biciklitúrára készülő gyerekek az indulást várták – miközben a tanárok a rádión az országban zajló eseményekről informálódtak. A lurkók zsebéből előkerült a csúzli, és az időt múlatva az iskolasegéd szomszédos kertjében lévő baromfikat vették célba, ám sorra elhibázták. Soós Laci ekkor elővette csúzliját, és a másvilágra küldte az iromba kakast.

Jött is az iskolasegéd, panaszolva, mi is történt, ám amikor a tanító sorba állította a gyerekeket, az eminens tanuló Laci bátran vállalta tettét, a tanító megrökönyödésére. Amikor a gyerekek első csoportja – a többieket lehagyva – megérkezett Mártélyra, a tojást uzsonnázó László szájából kiesett a falat, amint az egyik tanár tenyere csattant tarkóján. Mindezt tetézte, hogy az egyik rosszul céltó osztálytársának csúzlijából kirepülő kő felrepesztette a bőrt a homlokán…

Már fiatalként kapcsolatba került az akkori fiatal vásárhelyi festőkkel, Németh Józseffel, Hézső Ferenccel és Holler Lászlóval is, azonban a legjobb kapcsolata Fodor Józseffel alakult ki, aki sok évre rá festményeit nézegetve jelentette ki: te vagy a legjobb festő a sebészek között és a legjobb sebész a festők között! Festészeti foglalkozáson mindössze egy alkalommal vett részt, számára a művészet a természet ajándéka, a fogásokat saját maga sajátította el.

A szegedi egyetemi éveket követően 1970-ben a vásárhelyi kórház sebészeti osztályára került. A sebészi hivatás felkészültséget kíván az orvostól fizikai, szellemi, szaktudásbeli területen is, de a legfontosabb, hogy jó ember legyen – jelentette ki a főorvos, aki elmondta: komoly felelősség az, ha egy beteg testét kell megnyitnia a gyógyítást végzőnek. Mindehhez fontos a kiegyensúlyozott családi háttér, amelyet felesége biztosít, és büszke mindhárom fiára, a mezőgazdasági termelő Lászlóra, a jogász Gáborra és az erdészeti igazgató Zoltánra is. Sok örömet ad számára a négy unoka, s amikor együtt az egész család, a felnőtteknek, bizony résen kell lenniük.

A vadászatban első sorban a táj szépsége, vagy ahogyan barátja, Gál József megfogalmazta, a lombok muzsikája fogta meg, nem is annyira a vad elejtése. E területen mindhárom fia követte édesapjukat, akinek padlástéri műtermét az elejtett állatok trófeái díszítik.

– Volt lehetőségem a fővárosba menni – mondta el Árva László kérdésére az est vendége. Két évtizede a Honvéd Kórház akkori vezető plasztikai sebész főorvosa hívta osztályára, amely akkor a szakma legjelentősebb műhelye volt az országban. Dr. Soós Lászlót azonban itthon tartotta a család, a barátok, a vásárhelyi táj, és az, hogy amikor végigmegy az utcán, tisztelettel köszöntik őt volt betegei, ismerői, barátai, akik közül sokan el is jöttek az Emlékpont csütörtök esti beszélgetésére.

Arnay