Önnek már védjegyévé vált az Éj királynője. Közel áll önhöz mindaz, amit gondolatban az éjszakához társítunk: a titokzatosság, a misztikum, a varázslat?

Maga az éjszaka nem a kedvenc napszakom. A nappalt sokkal jobban szeretem, ha tehetem, korán fekszem és korán kelek. De a misztikum, a varázslat: igen, nagyon is közel állnak hozzám. Azt hiszem, a szakmám is magában hordozza ezt. Azt remélem, hogy az énekemmel, az alakításommal olyan dimenzióba tudom repíteni a hallgatóságot, ami már egy másik, már-már isteni szféra.

Miből, kiből merít erőt, amikor szüksége van rá?

A színpadra lépés előtti percekben mindig elmondom magamnak ugyanazt a mondatot: “Na, most megtudjátok, milyen a magyarok istene!” Ez a pár szó teljesen felpörget, és hatalmas erőt ad! A külföldi partnereim mosolyognak, amikor megpróbálom elmagyarázni nekik, miről is szól ez a mondat.

Egyébként úgy gondolom, a legfontosabb, hogy az ember önmagából merítsen. Nem véletlen, hogy bennünk, művészekben nagy adag exhibicionizmus van. Ehhez a pályához szükséges az önmegmutatásnak ez a vágya, ami a színpadra hajt, és erőt is ad.

Előfordul-e, hogy éppen nincs kedve színpadra lépni és énekelni?

Soha! Nagyon erős felelősségtudat él bennem. Nem is csak a közönség miatt, hanem saját magam miatt is. Tudom, hogy erre születtem! Minden egyes alkalommal ugyanazzal a százszázalékos erővel és kedvvel kell kiállnom a színpadra. Példaértékű számomra Gregor József, akinek mindegy volt, hogy a New York-i Metropolitanben vagy egy kis faluban lép fel.

Gondolom, nem is tudná a maximumot nyújtani, ha nem lenne testileg-lelkileg teljesen rendben, hiszen a hang nagyon érzékeny “műszer”.

Nagyon jól mondja: a hang a lelkünket megszólaltató húr. A lelkiállapot nagyon is összefügg a hang minőségével. Bizony előfordulnak olyan helyzetek – például egy közeli hozzátartozó halála -, amikor az ember úgy érzi, képtelen megszólalni, fojtogatja valami. Ilyenkor kincset ér, ha beszélhetünk valakivel, aki akár emberileg, akár szakmailag közel áll hozzánk, és pár szóval átsegít a pillanatnyi krízisen. Van olyan művész, aki ilyen helyzetben inkább lemondja a fellépést, más pedig éppen ebből táplálkozik, és valami különlegeset képes kihozni magából.

Az is előfordult már velem, hogy tanúja voltam egy külföldi tenorista barátom hasonló, fellépés előtti leblokkolásának. Valahogy ráéreztem a lelkiállapotára, és egy jól irányzott mondattal olyasmit tudtam neki mondani, amitől felszabadult, és hatalmas sikert aratott a színpadon.

Forrás: egeszsegtukor.hu