Bár a sötét anyag létezése csak elméletben bizonyított, ez a rejtélyes matéria az egyetlen magyarázat az univerzum kérdéseinek egy részére. A tudósok 1933 óta sejtik, hogy létezik sötét anyag, azonban konkrét megfigyelése egyelőre várat magára, ami főleg annak fényében meglepő, hogy elméletileg az univerzumot alkotó anyag teljes tömegének negyedéről beszélünk.

1970-ben Vera Rubin amerikai csillagász az Androméda-galaxist vizsgálva mérésekkel bizonyította, hogy ha az univerzumot csak a látható anyag alkotná, akkor a Newton által lefektetett, és később Einstein által pontosított fizikai törvények nem lennének érvényesek a galaxisokra. Pusztán a látható anyagot figyelembe véve a tudósok korábban úgy vélték, hogy mivel a galaxisok tömege általában a középpontjuk környékén összpontosul, rendszerek szélén lévő csillagoknak lassabban kellene haladniuk, mint a centrumhoz közelebb esőknek.

Rubin mérései azonban azt mutatták, hogy ez nem így van: a sebesség állandó, viszont ha ez igaz, akkor hacsak nincs valamilyen visszatartó erő a periférián keringő égitesteknek le kellene repülniük az eredeti pályájukról. A feltételezések szerint ez (illetve a galaxisok szélén jelentkező extra tömeg) a sötét anyag következménye, és bár ez a hatalmas tömegtöbblet biztosítja azt, hogy a megfelelő mértékű gravitációs erő hatására a galaxisok egyben maradjanak, a tudósok mindeddig adósok maradtak az anyag létezését bizonyító meggyőző eredményekkel.

A pillanatnyilag elfogadott elmélet szerint az univerzumnak csak 5 százalékát alkotja olyan anyag, amit valamilyen módon képesek vagyunk érzékelni (tehát a csillagokat, bolygókat, vagy akár a mellettünk ülő embert). A fennmaradó 95 százalékból nagyjából hetvenet a sötét energia ad, ami a feltételezések szerint egy, a gravitációval ellentétesen ható erőhatás, ami magától elfele taszítja a dolgokat, így ez felelős a világegyetem gyorsuló ütemű tágulásáért (ennek kiméréséért kapott két hónapja Nobel-díjat Saul Perlmutter, Adam G. Reiss és Brian P. Schmidt).

A maradék 25 százalékot az a sötét anyag teszi ki, amit szokványos csillagászati eszközökkel szintén nem figyelhetünk meg (mivel semmilyen érzékelhető sugárzást nem bocsát ki). Ettől függetlenül az általános vélekedés szerint léteznie kell, mert a látható anyag önmagában egyszerűen túl kevés lett volna a ma ismert állapotok kialakulásához, illetve a csillagászatban tapasztalt mozgás nem úgy történne, ahogy valójában történik. Esetleg Newton és Einstein is tévedhetett, de ezt a lehetőséget a tudományos világ elveti.

forrás és teljes cikk:index.hu