Aki küldött már valaha emailt, azóta biztos küldött még többet a kommunikációs forma pofonegyszerű és kontinenseket köt össze pillanatok alatt. És kapni is biztos kapott, többet, mint szeretett volna, hiszen mára az egyik legelterjedtebb illegális marketingeszköz lett a spam, azaz kéretlen reklámlevél. Az emailezés mára a mindennapok részévé vált, elektronikus postafiókja minden internetezőnek van.

Mi volt az első emailben?

Az email atyja, az amerikai RayTomlinson nem emlékszik pontosan, mikor született az első elektronikus levél, sőt még a legelső üzenet tartalmára sem. Valószínűleg `QWERTYUIOP” volt egyébként, vagy valami nagyon hasonló tesztszöveg, csupa nagybetűvel.

Az viszont biztos, hogy az első értelmes üzenet még nem a levél tartalmáról, hanem magáról a hálózaton küldhető elektronikus levél megalkotásáról szólt. A pontos tartalmát ennek sem ismerjük, de azt tudjuk, hogy utasítások voltak benne arról, hogyan kell használni a @ karaktert a felhasználónevek és szervercímek elválasztására.

A világ legelső elektronikus levélváltása egyébként két egymás mellett lévő számítógép között történt, amiket az internet elődjén, az ARPANET-en kötöttek össze. Az általános vélekedéstől eltérően az email korai használata nem különbözött a maitól, eltekintve attól, hogy a mai multimédiás levelekkel ellentétben csak egyszerű szöveget lehetett továbbítani.

Honnan jön a @?

A @ jelet angolul “at`-nek nevezik, magyarul a legtöbben kukacnak hívják, de Wikipedia szerint előfordul csiga, ormány, farkas és bejgli néven is. Sőt, még távírókódja is van (rövid-hosszú-hosszú-rövid-hosszú-rövid). A jelet nem emailküldésnél használták először, első ismert használata szerint az arroba nevű régi spanyol súlymértéket jelölte.

Tomlinson 1971-ben vezette be a @ használatát az email címben a felhasználó nevének, illetve a számítógép azonosítójának elválasztására. A kukacot ekkor az angolban az egységár azonosítására használták, ilyen formában: `10 db @ 100 USD`. A fejlesztő még nem a magyarban megszokott AltGr + V vagy az angol kiosztás szerinti Shift + 2 billentyűkombinációt használta a jel leírására. Az üzenet elküldésére használt, fél szobát betöltő számítógéphez egy Teletype billentyűzet tartozott, a @ pedig nem a számok között helyezkedett el, hanem a betűknél: előhívásához a Shift + P kombináció lenyomására volt szükség.

Ki küldte az első spamet?

Az emailforgalom jelentős részét manapság a kéretlen üzenetek adják, de azt kevesen tudják, ki volt az az úttörő, akit meg kellene lincselni ezért. Feltételezhetően a szakma által “Dec spam`-ként emlegetett üzenet volt az első kéretlen elektronikus levél. A DEC cég egy meghívót spammelt a Decssystem20 nevű új számítógép és a TOPS20 operációs rendszer bemutatására. Az üzenetet 1978. május 3-án küldte szét Gary Thuerk, a Digital Equipment Corporation egyik alkalmazottja 320, Amerika nyugati partján élő embernek. A levél óriási botrányt keltett, ugyanis a DEC illegálisan szerezte a címlistát az ARPANET rendszeréből.

A levél egyébként csak utólag kapta a spam nevet. Először 1993-ban bukkant fel a kifejezés az informatikában, mikor március 31-én egy szoftverhiba miatt ugyanaz a cikk kétszáz hírcsoportban jelent meg egyszerre az akkor az internet Facebookjának számító Useneten. Ezt követően a netezők már következetesen a spamelés szót használták arra az esetre, ha valaki kéretlen levelekkel árasztotta el a Usenet hírcsoportjait. A szót eredetileg egy konzervgyártó cég alkotta: Shoulder Pork and hAM szavakat rövidítették vele. A Monthy Pyton egy egész jelenetet szánt a terméknek.
Email van is, meg nincs is

Ma már mindenki emailezik, aki internetet használ. Ugyan napjainkban az azonnali üzenetküldők népszerűbbek a fiatalok körében, mint az email, mégsem tudják megkerülni: elektronikus üzenetet küld a tanulmányi rendszer, a Facebook, de regisztrálni is csak így tudunk a legtöbb helyre.

Nagyon régi technológiáról van szó, érthető, hogy többen próbálták már leváltani az emailt. Ezek közül talán a legemlékezetesebb a Google próbálkozása, a Wave. A mérnökök olyan rendszert alkottak, amelyben összekapcsolták a folyamatos üzenetváltást és a rendszertelen üzenetküldést. Annak ellenére, hogy az így keletkezett folyamba multimédiás tartalmakat lehetett illeszteni, és összességében is jóval többet tudott, mint egy egyszerű email, a próbálkozás hatalmasat bukott.

forrás:index.hu